REVIEW – by Dr. Nagy Sándor
german _ hungarian _ english
_ _ _ _ _ _ German _ _ _ _ _ _
Seit 25 Jahren beschäftigt sich das italienische Plattenlabel SETOLA DI MAIALE mit der abstrakten, improvisierten Kammermusik, das ist nicht weit entfernt vom Free Jazz (in der Tat). Es ist eine schwierige Aufgabe, aber das letzte Vierteljahrhundert legitimierte sein Tun.
Diese Duo-Aufnahme fügt sich perfekt in die Linie des Labels ein: Zwei Instrumente verschmelzen in einer kompromißlosen Improvisation, wobei jegliches fixieren auf Melodien und Rhythmen vermieden wird.
Paul Rogers, ein 62-jähriger englischer Musiker, spielt einen speziellen 7-saitigen Bass abwechselnd gezupf und gestrichen mit seinen verschiedenen Bögen. Der österreichische Multi -Instrumentalist Emil Gross spielt diesesmal Schlagzeug und Percussion. (Er veröffentlichte im Mai 2014 gemeinsam mit Kezdy Luca die CD „Escaped Fragments“).
Treibendes, fantastisches Billard-Spiel mit empfindlicher, köstlicher Drum-Percussion-Begleitung. Ungewöhnliche Melodien – thematisch „schwer fassbar“. Und wie läßt sich das vereinen: das ist das das Verdienst der beiden Musiker.
Ohne Roger´s mürrisches `Zeichnen´ (wie in der ersten Hälfte von „Blerra“ oder in „Raunzer“) hätte ich mir mehrere Plots angehört – aber das ist dann bereits eine sehr „private Meinung“. Ich hätte mir in manchen Passage einer solchen Reise mehr Entspannung an einer sonnigen Waldlichtung gewünscht anstelle einer Raserei ins Nichts. Trotz allem ist es ein bemerkenswertes, reiches, vollwertiges, energiegeladenes Album – aber nur für diejenigen, die schon länger in diesem Genre zu Hause sind.
_ _ _ _ _ _ Hungarian _ _ _ _ _ _
25 éve foglalkozik elvont, improvizatív kamarazenével az olasz lemezkiadó, amely nem áll távol a free jazz-től (- sőt). Nehéz küldetés, de az eltelt negyed évszázad igazolja létjogosultságát.
Ez a duófelvétel tökéletesen illeszkedik a sorba: két hangszer összeolvadó rögtönzései szólnak megalkuvás nélkül, a “behízelgő” dallamokat és ritmusokat messze elkerülve.
Paul Rogers, a 62 éves angol muzsikus különleges, 7-húros bőgőn játszik vonóval és pengetve – egy-egy számon belül (is) felváltva. Az osztrák multiinstrumentalista Emil Gross ezúttal a dobokat és az ütőhangszereket kezeli. (2014-ben Kézdy Luca közreműködésével adta ki az “Escaped Fragments” című CD-t.)
Nagyrészt sodró lendületű, szabad zenét hallunk – a líra, az érzelgősség nem ehhez a közeghez tartozik. A gondolat-rohanás, a mai világra jellemző tempó már annál inkább. Lehengerlő, elképesztő technikájú bőgő-játék, érzékeny, finom, dobos-ütős kísérettel. Szokatlan dallamok – “megfoghatatlan” témák. Hogy mégis összeáll – az a két zenész érdeme.
Rogers komor vonózása helyett több pengetést hallgattam volna (ahogy – például – a “Blerra” első felében, vagy a “Raunzer”-ben “nyomja”) – de ez már “magánügy”. A (néha) “semmibe” vezető száguldás helyett több “tisztást”, megpihenést szeretnék egy ilyen kiránduláson. Mindezek ellenére figyelemre méltó, hullámzó energiákkal teli, gazdag lemez – de csak a műfajban régóta otthon levőknek.
_ _ _ _ _ _ englisch _ _ _ _ _ _
For the past 25 years, the Italian record label SETOLA DI MAIALE has been dealing with abstract, improvised chamber music, which is not far from free jazz (in Zat). It is a difficult task, but the last quarter century legitimized his actions.
This duo recording fits perfectly into the line of the label: two instruments merge in an uncompromising improvisation, avoiding any fixation on melodies and rhythms.
Paul Rogers, a 62-year-old English musician, plays a special 7-string bass which he alternately picks and bowes. The Austrian multi-instrumentalist Emil Gross plays drums and percussion this time. (He released the CD “Escaped Fragments” together with Kezdy Luca in May 2014).
Driving, fantastic billiard game with delicate, delicious drum-percussion accompaniment. Unusual melodies – thematically “elusive”. And how can this be combined: that is the merit of the two musicians.
Without Roger’s grumpy ‘drawing’ (as in the first half of “Blerra” or in “Ranter”) I would have listened to several plots – but that is already a very “private opinion”. I would have sometimes wished for more relaxation in a sunny glade on such a trip, instead of a frenzy into nothingness. Still, it’s a remarkable, rich, full-fledged, energetic album – but only for those who’ve been in the genre for a while.